Hagyományos halászati módszer, amelyet a part közelében alkalmaznak. A hajóról csalit szórnak a tengerbe, hogy odavonzzák a tonhalakat, majd nagynyomású tömlők segítségével vizet permeteznek a tengerbe, örvényeket létrehozva, amelyek szintén a halak odavonzását szolgálják.
Ezután a horgászbotokkal felszerelt halászok horgokkal ellátott zsinórjaikat a tengerbe vetik, és a víz kavargó mozgását kihasználva kifogják a tonhalakat. A halakat ezt követően a fedélzetre emelik, ahol gyorsan elhelyezik és tárolják őket.
Hagyományos halászati módszer, amelyet a parttól rövid távolságra alkalmaznak. A halászok közvetlenül a kezükben tartják a zsinórt, és aktívan vagy passzívan várják, hogy a halak ráharapjanak a csalira.
Ezzel a módszerrel a halászok hagyományos hajókon dolgoznak, négy, horoggal és csalival felszerelt zsinórral, amelyeket 50–150 méteres mélységbe engednek le.
A kifogott tonhalakat egyenként húzzák ki a vízből, majd a halászok kézzel vagy mechanikus csörlő segítségével a fedélzetre emelik őket.
A kerítőhálós halászatot nagy halászhajókkal végzik, amelyek gyakran több héten keresztül is a tengeren tartózkodnak. Amikor a halászok tonhalrajokat észlelnek, egy kisebb csónakot engednek a vízre, amelyhez egy hálót rögzítenek. A hálót ezután a vízbe engedik, és egyfajta zsákot formálnak belőle, amely összegyűjti a halakat, majd lehetővé teszi azok fedélzetre emelését. A tonhalat ezt követően hűtőtárolókban lefagyasztják. A kerítőhálós halászat két típusra osztható: FAD-ok (halgyűjtő eszközök) alkalmazásával végzett halászatra, illetve szabadon úszó halrajokra irányuló, FAD-mentes halászatra (FAD Free).
A szabadon úszó halrajokra irányuló halászat a kapitányok szakértelmére épül: a nyílt tengeren, halgyűjtő eszközök (FAD-ok) használata nélkül kell felismerniük és megtalálniuk a tonhalrajokat. Ezáltal csökkenthető a nem célzott halfajok véletlen kifogásának kockázata. A FAD-ok (Fish Aggregating Devices, azaz halgyűjtő eszközök) különböző méretű természetes vagy mesterséges szerkezetek, amelyeket a halak odavonzására használnak. Ezek a szerkezetek lehetnek a tengerben szabadon sodródók (dFAD – sodródó FAD), illetve a tengerfenékhez rögzítettek (aFAD – rögzített FAD).
Egy halászati művelet akkor minősül szabadon úszó halrajokra irányuló (FAD-mentes) halászatnak, ha nappali időszakban – napfelkelte után és napnyugta előtt – végzik, és legalább 1 tengeri mérföld távolságra történik bármilyen úszó vagy víz alá merült tárgytól. A fedélzetre emelést követően a tonhalat erre a célra kialakított raktérben tárolják, és egy meghatározott nyomonkövetési eljárás szerint azonosítják annak biztosítása érdekében, hogy az ellátási lánc teljes hosszában elkülönítve maradjon.
A Rio Mare külön protokollt dolgozott ki a szabadon úszó halrajokra irányuló halászatból származó tonhal teljes nyomonkövetési láncának kezelésére. E protokoll alapján az SGS tanúsító szervezet ellenőrizte és igazolta, hogy a kerítőhálóval, szabadon úszó halrajokra irányuló halászatból, illetve FAD-ok használata nélkül kifogott tonhal megfelel a FAD-mentes besorolás követelményeinek.