A tonhalhoz számtalan kellemes érzet és élmény kapcsolható:

- nyár, tenger, nyaralás;

- hirtelen éhségérzet;

- váratlan vacsoravendég érkezése;

- egy gyors, és finom étel;

- friss, étvágygerjesztő íz;

- ínycsiklandó illat; omlós, rózsaszín halhús;

- ízletes kombinációk paradicsommal, salátával, burgonyával és tojással.

Amikor egy doboz tonhalat kinyitunk, annak illata és színe az, amit elsőként érzékelünk. 

Az illat: a tenger és az olívaolaj illatainak nem túlzottan domináns keveréke.

A szín: rózsaszín, nem túlzottan sötét.

További jellemzők, amelyek megragadják szemünket:

A tömörség: egy tonhaldarab egységes és húsos, apróbb rostdarabkák nélkül;

Az olívaolaj: az olívaolajra úgy tekintünk, mint a tonhalhús ideális tárolóközegére. Az áttetsző, de mégis sűrű olaj éppencsak befedi a halhúst.

Az omlósság: a tonhalhús puha, de mégsem száraz vagy rágós.

Megkérdőjelezhetetlen és a fogyasztók által ismert az a tény, hogy a konzerv tonhal számos előnyös élettani tulajdonsággal rendelkezik. A tonhalat egyes táplálkozási szakértők teljesértékű, tápláló élelmiszerként jellemzik. A tonhal nem kimondottan zsíros, bár nem is diétás (a felhasznált olívaolaj miatt), de ennek ellenére nem növeli a koleszterinszintet. Gazdag foszforban, vitaminokban és fehérjékben; egyszerű és természetes helyettesítője lehet az egyéb húsféléknek.

Az olasz fogyasztók egyre tudatosabbá válnak táplálkozással kapcsolatosan. Mindebből következik, hogy kiemelkedő minőségű élelmiszerek egyre nagyobb helyet foglalnak el az üzletekben. Ezek közé az élelmiszerek közé sorolható a tonhal is, amely kiváló íze mellett nagyszerű táplálkozás-élettani tulajdonságokkal is rendelkezik. 

Köszönhetően jelentős fehérjetartalmának, 100g tonhal elfogyasztása egy felnőtt napi kalóriaszükségletének 1/7-ét fedezheti.

Mivel könnyen hasznosíthatóak, az úgynevezett esszenciális zsírsavak létfontosságúak az emberi szervezet szöveteinek felépítéséhez és növekedéséhez, így járulva hozzá a folyamatos egészség és erőnlét fenntartásához. 100g tonhal olívaolajban 18,5g fehérjét tartalmaz, többet mint ugyanakkora tömegű friss marhabélszin. Ha azt vesszük figyelembe, hogy egy felnőtt napi fehérje szükséglete gramm-ban megegyezik a személy kilogrammban mért testsúlyával, akkor kétségen kívül a tonhal, mint erős szövetséges jöhet számításba egy teljesértékű, könnyű, kiegyensúlyozott étrend összeállításánál.

Továbbá, a kötőszövetek hiánya miatt, a tonhal könnyen emészthető (mindössze 2 óra szükséges hozzá, míg a húsok esetében ez 3-4 óra is lehet), így ideális lehet gyermekek és idősek számára is.

A tonhal minden kétséget kizáróan egyike a legtáplálóbb halféléknek, de ennek ellenére könnyű és egészséges élelmiszer is, mivel telítetlen zsírsavakat tartalmaz, így nem terheli a koleszterinszintet. További két, a jó közérzethez nélkülözhetetlen vitamint is tartalmaz: B12 (közreműködik a zsírok és fehérjék feldolgozásában) és PP (vagy niacin, amely a tápanyagok energiává történő átalakítását segíti elő).

100g tonhal olívaolajban a napi PP vitaminszükséglet közel 50%-át fedezi, ami duplája, mint a marhahús esetében. Ami a B12 vitamin illeti, a 100g tonhalban lévő mennyiség elegendő a teljes napi szükséglet kielégítéséhez.

A tonhal származhat az Atlanti-, a Csendes-, és az Indiai óceánból, de a Földközi tengerben is megtalálható. Mindenevő halfajta, de főként kisebb halakkal táplálkozik. Kiváló úszó, nyáron és ősszel ívási céllal vándorol.

A tonhalnak nagyon sok, különböző faja létezik.

A leggyakoribb tonhal a Thunnus thynnus (kékúszójú tonhal), amelynek jellegzetessége a robosztus test, sötétkék metálos színű hát, és az ezüstös színben játszó oldali és hasi részek. A hal hosszúsága elérheti a 3 métert is. A Földközi tengerben, a Fekete tengerben, valamint az Atlanti és a Csendes- Óceánban gyakori.

Húsa vörösesbarna, és zsírokban gazdag. Legkeresettebb a has alatti rész, míg az ikráit botargo-nak nevezett kaviárként értékesítik. Leggyakrabban friss illetve fagyasztott formában kerül az üzletekbe, Japánban a Sashimi receptekhez használják.

A Thunnus Alalunga (hosszúszárnyú tonhal) mind az öt kontinens mérsékelt övi és mediterrán vizeiben és a Földközi tengerben is közönséges. Nagyon értékes, rózsaszín színű, alacsony zsírtartalmú halfajta, amely főzéskor kifehéredik és megőrzi jó állagát. Fagyasztott formában kerül az üzletekbe.

A Nagyszemű tonhal ritkán kerül az üzletekbe. Ennek a fajtának a húsa sötét színű és nagyon markáns hal íze van.

Kis tonhal
Ezt az elnevezést az 1méternél rövidebb tonhalak esetében használják. A tonhalnak nagyon sok alfaja van, amelyek különböző kereskedelmi érdeklődésre tarthatnak számot.
Euthynnus alletteratus (harántsávos tonmakréla): robosztus, orsó alakú test, sötétkék hát, ezüstfehér oldalsó- illetve hasi rész. Az Atlanti óceán nyugati és keleti vizeiben, illetve a Földközi tengerben gyakori.
Euthynnusaffinis (keleti kis tonhal): az előző fajtához hasonló, de az Indiai ocean és a Csendes óceán nyugati területein honos. Kereskedelmi szempontból fontos halfajta, mivel húsa nagyon jó minőségű. Fagyasztott formában, füstölve, konzervként, sózva és szárítva kerül forgalomba.
Euthynnus lineatus (fekete tonhal): hasonló az előbbi két fajhoz, a Csendes óceán keleti részén, Kaliforniától észak Peruig honos. Jó minőségű, sötét húsú hal, de kereskedelmi szempontból nem igazán érdekes. Frissen leginkább a latin-amerikai országokban értékesítik, de nem gyakori.

Katsuwonus pelimis avagy Csíkoshasú tonhal
Kereskedelmi szempontból ez a legfontosabb fajta. A háti rész bordós-kékes, az oldalsó részek és a has pedig ezüstösek, 4-6 hosszanti irányú sötét csíkkal. A trópusi illetve a mérsékelt övi vizekben, valamint a Földközi tengerben gyakori.
Húsa egy kissé keserű, közepes állagú, közepes zsírtartalommal, élénkpiros. Friss, fagyasztott, szárított vagy konzerv formájában kerül az üzletekbe.

Thunnus albacares avagy Sárgaúszójú tonhal
A Thunnus albacares a tudományos megnevezése a sárgaúszójú tonhalnak. Ez a legértékesebb, és az olasz háztartások által leginkább kedvelt tonhalfajta. A teste szivárványszínű, a háti részen sötétkék, az oldalsó részeken arany, míg a hasi részen ezüstös. Jellegzetessége a két elegáns sárga hátuszonya. 18-31°C fokos, oxigénben gazdag trópusi és szubtrópusi vizekben gyakori, de a Földközi tengerben nem él meg. Húsa ízletes, kiváló állagú és alacsony zsírtartalmú. Főzéskor a hús színe kellemes rózsaszínre változik, amely vastag és tömött, de mégis puha rostokból épül fel. Annak érdekében, hogy a halfajta optimális nyomon követése megvalósuljon, 1966 óta ellenőrzött vizeken halásszák.
Az utóbbi két tonhalfajta a két leggyakoribb konzervkészítéshez használt haltípus Olaszországban.

Nagyon sok dolog van, amire egy tonhalkonzervet vásárolni szándékozónak figyelnie kell. Először is, ellenőrizzük a konzervdoboz külső oldalát nincs-e rajta sérülés, horpadás. Másodszor, ellenőrizzük a dobozt, hogy nincs-e rajta nyoma rozsdásodásnak vagy esetleg duzzanatnak, amelyek a belső tartalom megromlására utalhatnak.

Végül de nem utolsó sorban, a minőségi termék legfontosabb ismérve a felhasznált tonhalfajta, amely nagymértékben meghatározza a késztermék jellemzőit. A legkiválóbb tonhalból készült termékek izletesebbek, omlósak és rózsaszínes árnyalatúak. További jellemzők:

A halhús színe: sötét foltoktól mentes, egységes enyhén rózsaszínes árnyalat.

Az olaj: áttetsző, nem vizes. A színe sárgás-zöldes, főként az extra szűz olívaolajjal készült tonhalkonzerv esetében.

A haldarab megjelenése: egységes egész, amennyire csak lehetséges, húspép nélkül.

Állag: tömör és omlós, szálkáktól, inaktól mentes

Illat: finom, kellemes, kissé halszagú. Amennyiben a szag kellemetlen vagy savas, a konzervet dobjuk ki.